Körülbelül egy hónap telt el azóta, hogy gyermekkori álmom, hogy külföldön éljek, valóra vált.Látni azt jelenti, hogy hiszek, pontosan ezt érzem.Úgy repültem ki Japánból, hogy akkor is kibírom magam, ha nem tudok egy kicsit angolul, és nagy nyelvi akadályba ütköztem.Sok mindent megtapasztaltam és felnőttem Japánban, de most olyan óvodásnak érzem magam, aki csak igent vagy nemet tud mondani.Nincs honvágyam, de mindig azon siránkozom, hogy azt akarom, hogy az emberek többet beszéljenek és megismerjenek.Belefáradtam a pizzába, amit minden nap ettem, miután a harmadik napon Kanadába jöttem.A japán rizs a legjobb a világon.
Kanada a bevándorlók országa, de szerintem Calgaryban sok fehér ember él.Egy pénteken volt bátorságom egyedül elmenni egy kocsmába, hogy felvidítsam magam, de minden fehér volt, beleértve a személyzetet is.Én voltam az egyetlen ember a pultnál, egy ázsiai, aki nem tudott angolul, így a sör nem nagyon ment le a torkomon.
Remélem, átérzi a szomorúságomat ezen a mondaton keresztül.De nagyon örülök, hogy Calgaryba kerültem.Minden nap megtapasztalom a szavak elvesztésének félelmét és kisebbrendűségi komplexusát.Rájöttem, hogy Japán nem a világ közepe, és ebben a mozaiknemzetben, Kanadában kapcsolatba léphettem az emberek gondolataival szerte a világon.Ez most minden bizonnyal nehéz időszak, de nagyon várom, hogy olyan dolgokat fedezzek fel, amelyek meghaladja a képzeletem.
